Az ember társas lény, s a szerelem nem kiváltság, hanem tudatos élettervezés része.
Felgyorsult világunkban rohanunk, sietünk, időnként kapkodunk, s mindent gyorsan és tökéletesen akarunk, görcsösen, néha erőt meghazudtolva és kényszeredetten vagyunk benne egy párkapcsolatban. Mindennek origója mi vagyunk. Mi mozgatjuk a szálakat, és döntünk.
Munkám során nem egyszer tapasztalom, hogy az emberek félnek. Félnek a magánytól, az egyedülléttől....s inkább hagyják életüket ellaposodni, boldogtalanná vállnak, s ennek következményeként jönnek a pszichoszomatikus betegségek. Sajnos ezek a lélekből kiinduló betegségek időnként nagyon súlyossá is tudnak válni. Egészségünkre nem csak az étkezéssel, a mozgással tudunk hatni, hanem a gondolkodásunkkal, az élethez való viszonyulásunkkal, hogy a jót vagy a rosszat látjuk-e meg, hogy képesek vagyunk-e tenni a boldogságunkért. Egy boldog és harmónikus párkapcsolat olyan, mint egy doppingszer. Hatalmas erőt képes adni, szinte minden könnyűnek és egyszerűnek tűnik. Egy párkapcsolat - már a "pár" szóban is benne van - egyfajta közösséget jelent, az esetleges terhek megosztódnak, még azzal is, hogy megbeszéled pároddal akár a munkahelyi gondjaidat, vagy a gyereknevelésben, az otthoni teendőkben a partnered is besegít. Lélek színten olyan megnyugvás lesz rajtad úrrá, ami kihat az alvásra, a napi rutinra is. Nem beszélve a kiegyensúlyozott szexuális életről, az érintésről, a csókról, a kéj által felszabadult "boldogsághormonokról" aminél nincs jobb egészségmegőrző készítmény. Orvosilag is kimuatott tény, hogy az érintésnek óriási szerepe van.
Sajnos, időnként végetér egy kapcsolat, s ennek feldolgozzásához idő kell. Egyedüllétre...nem magányra. Az egyedüllét nem egyenlő a magányossággal. Egyedül lenni, egy átmeneti állapot, ahol a barátainkkal, a családunkkal lehetünk, amikor végre van időnk magunkkal foglalkozni, hogy új énünket megtalálva, felkészítsük magunkat a leendő szerelemre. Tehát ez az állapot nem rossz....sőt....inkább egy lehetőség újjászületésünkre.
A magány viszont egy negatív állapot, amikor elzárkózunk a külvilágtól,mindentől és mindenkitől, depresszíósá vállhatunk, s ha nem figyel ránk a közvetlen közrnyezet, vagy mi saját magunk.....lassan már nem is vesszük észre....és benne is maradunk. Ha ehhez még társulnak rossz szokások, drog, alkoholfogyasztás, elhízás, vagy épp az ellenkezője, bulémia, anorexia, és a depresszió, nagyon nehéz lesz innen kimászni. Elengedhetetlen szakember segítsége.
Összegezve tehát, egy ember harmónikus, boldos és kiegyensúlyozott életéhez test-lélek szinten kell az összhangot megtalálni. Az lebegjen az orrunk előtt, hogy ha még probléma is van, mindig van megoldás. Bármi legyen is azt. Az első és legfontosabb lépcső - a döntés meghozatala, hogy IGEN, BOLDOG SZERETNÉK LENNI, S EZÉRT MEGTESZEM A SZÜKSÉGES LÉPÉSEKET, KITARTÁSSAL, ÉS TUDATOSAN DOLGOZOM MAGAMON. A többi lépés ugyan még hátra van, de az elinduláshoz hatalmas erőre van szükség. Szembe kell néznünk a valósággal. Önmagunkkal.
Mármarosi Melinda