Meddig érdemes várni a párkeresőknek a választottjaikra szexuálisan? Ebben a helyzetben, szexuálisan, mi a legnagyobb probléma, amivel szembesülnek? Amúgy általában mit tanácsoltok nekik, az ismerkedést követően mikortól "bújjanak ágyba?"
Magyarországon is egyre nő a válások száma, pedig ha az emberek a társkeresés időszakában tudatosabban választanának, sokkal több boldog párkapcsolat lenne. A párválasztás is több fázisra osztható és nagyon fontos, hogy kellő időt szánjunk az ismerkedésre, ha komoly kapcsolatban gondolkodunk. Lényeges, hogy a másik vonzó legyen szexuálisan, de egy kis időre jobb ezt háttérbe szorítani (1-2 hónapig) és a beszélgetésekre, randizásokra, kirándulásokra, sétára koncentrálni, s így lesz lehetőségünk megfigyelni a másikat, hogyan reagál dolgokra, milyen a „testbeszéde”, kommunikációja, viselkedése, egy kis betekintést kaphatunk a szokásrendszerébe, de a legfontosabb, hogyan is érezzük magunkat a másikkal töltött idő alatt. Az ismerkedés során választ kaphatunk a saját magunk által felállított „párválasztási szempontokra” és ha az elvárásunknak megfelel az illető, szép lassan lehet a testiséget is belevinni. Az udvarlásnak is meg van az izgalma, melyre nagyon jó lesz majd visszaemlékezni, s pont ezért kár is kihagyni. Érdemes figyelni, hogy ha a valaki nagyon nyomul, türelmetlen, többször utal a testiségre, akkor egyáltalán milyen kapcsolatot is szeretne? Ez egyfajta teszt is, önmagamra és a másikra való figyelés. A túl korán kezdett szexualitás elvonja a figyelmet a másik megismerésétől, és az érzelmesebb férfiak sem biztos, hogy potenciálisan is jól fognak „működni”. Ha kellő időt hagyunk az ismerkedésre, megszokjuk a másik jelenlétét, hangját, illatát, mozdulatait, akkor a kudarcélményeket is kiküszöbölhetjük.
Mitől jó egy kapcsolat? A szexualitás mennyiben befolyásolja, egyáltalán, működhet-e szex nélkül?
Sokan azt hiszik, hogy elsődlegesen a szexualitás határozza meg a kapcsolat milyenségét, pedig az intimitás, a lélek színtű őszinteséggel, a magamhoz való közelengedéssel kezdődik, álarcok nélkül. Azok a párok, akik képesek a valós énjüket adni, felvállalni, benne a mély érzelmeket, kívánalmakat, sokkal szorosabb kapcsolatot tudnak kialakítani, s az esetleges problémákat is rugalmasabban kezelik. Vannak bizonyos időszakok, mikor egy kapcsolatban nem a legfontosabb a szexualitás, pl. betegség, traumák megélése: halálozás a családban, munkahelyi stressz, vagy elvesztése, gyermek születése, egzisztenciális helyzet, anyagiak, stb, amikor egy párnak épp elég problémával kell megküzdenie, és ilyenkor elég egy ölelés, egy csók, de már a párunk puszta jelenléte is óriási erő és megnyugvás.
Ha egy kapcsolatban a szexualitáson van a hangsúly, akkor a kapcsolat nem lesz tartós, mert pont azok az alapok hiányoznak, amire hosszabb idő elteltével is lehet támaszkodni. Ha a párkapcsolat elején nem volt jó a szex, nem is tudták megbeszélni a kívánalmakat és erre jöttek még a további problémák, nem volt kellő testi és lelki intimitás, megjelenhet a szerető, vagy a kompenzálás, akár a kapcsolaton belüli elmagányosodás, valamilyen függőség, s csak idő kérdése mikor következik be a szakítás, válás. Ha viszont az intimitás működik és CSAK pillanatnyi problémákkal kell szembenézni, akkor a kapcsolat kiállja a próbát és visszatérhetnek a régi kerékvágásba, s ezek a párok az idő múlását, a potencia/libidó csökkenését is helyén tudják majd kezelni, mert lesz egy pont, idősebb korban, mikor már csak egy jóízű beszélgetés marad.
A pároknak mit kell tudniuk a túlzásba vitt szexuális életről? Egyáltalán mi számít annak? Valamint ez módosul-e bárhogy, ha házasságban élnek?
Nagyon különböző vérmérsékletű emberek vannak és a szexualitásban, az intimitásban is hasonló igényekkel rendelkező társat érdemes választani. Ha arra várunk, hogy a másik megváltozik, akkor rossz úton járunk. Vannak időszakok, mikor a libidó erősödik és csökken és a párkapcsolatban is nagyon eltérő az igény az együttlétekre, a napi több, vagy heti pár alkalomig. Természetesen ez függ, kinek milyen az elfoglaltsága, időbeosztása, a kora, egyáltalán mennyit tudnak a másikkal csak kettesben lenni. A hálószoba ajtaja mögött mindenkinek más a normális. Nem máshoz kell mérni magunkat és minden, ami számunkra örömet okoz, testhelyzetek, segédeszközök, erotikus film, előjáték, bármi megengedett. A szexualitást a személyes igények, megélések, az önfelvállalás befolyásolja, a párkapcsolati státusz (mint házasság, élettársi kapcsolat, stb) nem, de bármilyen szexuális probléma is előkerül, azt nem szabad elodázni, beszélni kell róla, őszintén. Akkor beszélhetünk túlzott szexuális életről, ha minden más háttérbe szorul, a testiség, mint egy „drog” befolyásol és irányít bennünket. Ez már függőség, kérdés az, mit akar tudat alatt az ember elnyomni vagy kompenzálni.
Mit vár el egy nő a férfitól, egy férfi a nőtől az ágyban?
Szexualitásunkat nagymértékben befolyásolja a biológia, a kémia. A férfiak tesztoszteron szintje a párválasztás idejében és párkapcsolatban is meghatározó, hiszen ettől válik valaki fickósabbá, férfiasabbá, erősebbé, a versenyszellemért, a kezdeményezésért is ez felel. S bár a férfiakban jóval kevesebb az oxitocin, mint a nőkben, de az orgazmus során nagy mennyiség szabadul fel mind a két nemnél. Az oxitocin, mint szerelemhormon, egyfajta „összebújást” segítő hormon, felel a kötődésért, ragaszkodásért. A libidó nem nemiség, hanem egyéniség és vágy kérdése. Az viszont jellemző, hogy a férfiak vizualitása meghatározó, jobban tudják szétválasztani az érzelmeket a szükséglettől, míg a nők inkább a hosszabb és bensőségesebb kapcsolatban érzik jól magukat, s képesek a szexualitást is háttérbe szorítani, csak hogy biztonságban érezzék magukat. Az önértékelés, önbizalom nagyban befolyásolja, hogy ki mit mer megélni a szexuális aktus során, mennyire kezdeményező, fantáziadús. Nem szabad általánosítani, s csak nemiségre lebontva beszélni a szexualitásról, hiszen ahány ember, annyi szokás, vágy és igény.
A koronavírus-járvány időszakában milyen tanácsaitok vannak a párkeresők számára a szexualitás témájában?
Ebben az extrém helyzetben sem kell lemondani a társkeresésről, talán pont most van lehetőség arra, hogy jobban megismerjék a másikat. Nagyon fontos szem előtt tartani a fertőzésveszélyt, egyrészt a szexuális úton terjedőkre, vagy a koronavírus-járvánnyal kapcsolatban. Nincsenek könnyű helyzetben azok, akik most ismerkednek, hiszen mindannyiunk védelme miatt az „otthonmaradást” javasoljuk. De levelezni, telefonon, interneten beszélgetni lehet, óvatosan a találkozásokkal, és egyelőre nem javasolt a testi érintkezés: sem kézfogás, sem ölelkezés, puszi, csók, a szexuális érintkezés sem. Nem meglepő, és erre számtalan adat, kutatás mutat rá, hogy a háborús időszakokban, a nehézségek alatt, bizonyos összezártságok, vagy tiltások idején, a fajfenntartási ösztön az emberi viselkedésben is jelentkezik, szerelmek születnek, hajtja az embereket a szexuális vágy.
Mivel világjárványról beszélünk, még nincs ellenszer sem, kilátástalan a vége, nagyon fontos, hogy türelmesek legyünk, és tartsuk be az óvintézkedéseket. Egyszer eljön az idő, mikor önfeledten örülhetünk egymásnak, s talán jobban átértékeljük az élet szépségeit. Vigyázzunk magunkra!
Mármarosi Melinda - párkapcsolatiszakértő