Teljesen természetes, hogy eredendően keressük a másik felünket. Társas lények vagyunk. Az egymáshoz tartozás viszont sok ember számára, tévesen, de rabságot, lemondást, megfelelést, kényszert, elvárást jelent. Miért is? Figyeld meg, hogy kik és miért akarják e téveszméket rád erőltetni, vagy bemagyarázni? Többnyire a boldogtalan kapcsolatban élők.....
A boldogság velünk született érzés. S ennek megtartása sokszor nem kis feladat. Keressük a Flow érzését, a nagy szabadságot…de könyörgök már…miért lenne ez kizáró ok egy kapcsolaton belül. A társadalmi elvárások oly mértékben megfojtják és mérgezik az emberi elme szárnyalását, mint valami Isten elleni vétek, amikor Nő és Férfi megéli a másságát, a szabadságát, nemi identitását, a kapcsolaton belüli egyéniségük kibontakozását – úgy, ahogy ez nekik tetszik. Nem foglalkozva a környezet, a család, a barátok véleményével és akaratával. Ez így helyén való. Tudni kell NEMET mondani.
Az iskolákban rendre csak a bevett szokások szerint tanítanak…de az életrevalóságot, a Flow érzést, a nemiségeinkkel való azonosulást – identitást – szerepek megélését nem. Sem azt, hogyan lehet kiteljesedni, miként találhat magára és útjára az ember, mit jelent a szerelem, a szeretet, a törődés, miért fontos a bizalom, az önértékelés-önismeret-önbizalom, mit jelent a nő és férfi szerep a világunkban, hogyan találhatunk párra…vagyis az emberi mivoltunk lélekgenetikájáról szinte csak érintőlegesen kapnak iránymutatást. De a karrier, pénz, a siker, a minél magasabb iskolai végzettség lett fontos…az ember maga…a lélek..már nem.
A titok pedig itt van…hogy lélekben – testben – szellemben megéljük NŐI és FÉRFI szerepeinket, az abban való kiteljesedést. Az igazi, mindig és mindenkor mást és mást jelent. Ez nem egy dogma, törvény, rendelet, szabályzat – ezt hívják EGYÉNISÉGNEK.
Csak sajnos mai világunkban az egyéniségünknek annyi, mert a másság fogalmával korunk embere nem tud, és nem akar foglalkozni.
Nem vagyunk egyelőek. De miért is kellene Férfinak és Nőnek annak lennie? Sem genetikailag, sem gondolkodásban nem egyezünk, de sok másban sem. Hála isten. A másság mindig izgalommal tölt el. S ameddig az egyenlősdi harcot vívjuk, a „nekem is megjár” gondolkodás hódit – sok bajunk lesz nemiségeinkkel. Főleg a nőknél. A sok emancipált punci rendesen kivívta magának a magányt, az egyenlősdi harcában – na, és mire is mentek vele? Divat lett szinglinek lenni – szuper. Ez a kor vívmánya. S ebbe a társadalomba születnek gyermekek. Csoda, hogy ennyi depressziós és önértékeléssel küzdő ember van?
Ha végre megkeresnénk gyökereinket, amitől valóban NŐ egy nő, és Férfi a férfi, s nem görcsölnénk a szabadságunkért…ami pont, hogy a magányhoz vezet, letennénk a nemek közötti harcos íjakat – megszületne az egészséges Ember – benne Férfi és Nő egysége.
Kezd el Te, s hozzád kapcsolódik majd a lélektársad is.
Mármarosi Melinda - párkapcsolati szakértő