Ahogy egyre jobban bekuckózunk, sötétedik...az egyedülállók körében is növekszik a félelem....mi a frásznak vagyok még mindig, vagy már megint....egyedül. Jönnek az ünnepek, a közösségi portáloknak köszönhetően - rossz értelemben - tuti posztokkal kergetik a depresszióba azokat az egyedülállókat, akik nem tudnak majd hová karácsonyozni menni, talán még a szilvesztert is nehezen oldják meg, ne adj Isten..még a barátok és a családok is állandóan azt kérdezik..."na, találtál már valakit?"
Huh.......ettől a kérdéstől kap agyvérzést az, aki nem jól kezeli ezt az állapotot. Mert hogy nem végleges állapotról beszélünk.
Még mindig szerencsésebb az egyedüliség állapotában lenni - ez nem magányosság -, mint valami elfuserált, félelemmel és lelki nyomorral teli kapcsolatban benne sínylődni. Kiléptél, vagy kiléptek mellőled...tény, nem mindegy. Mert az elhagyott, mindig jobban szenved, mint aki kilépett, hiszen az egyik fejében már réges-régen megszületett a döntés, míg a másiknak lehet fogalma sem volt róla. S ez így elég nagy gyomorszájon vágás.........
Tehát egyedüliség. Állapot. Kaptál egy időt magadra. Kérdés mire is használod fel?
Csak gondolj bele, mikor kapcsolatban voltál....mennyi mindenre nem volt időd? Nos...akkor most miért is baj, hogy van időd? Ja hogy azzal vagy elfoglalva, hogy a külvilág, a környezet mit gondol rólad? Kell, hogy érdekeljen? Nagyon nem kedvelem, mikor azok osztják az észt, akik ugyan benne ragadtak egy kapcsolatban, kifelé műmájer életet élnek, s persze a megalkuvásokból Dunát lehetne rekeszteni, de ők kapcsolatban vannak. S ha egy kicsit is megkaparnánk a felszínt...hát jó kis kalamajkát okoznánk a valósággal. Na de térjünk vissza az egyedüliség állapotához.
Fordítsuk meg a gondolatot...tehát mit tudsz kihozni magadból, ebből az állapotból, hogy most sokkal több időd van magadra koncentrálni. Vegyél elő egy papírt és ceruzát, és lehet Bakancslistákat írni, mihez is lenne kedved, mi az, amitől tartasz - tehát ideje felszámolni a blokkokat, - miben hibáztál anno - hiszen szembe kell nézni a fájdalmakkal, máskülönben viszed tovább a következőbe. Ma már nem ciki, sőt, teljesen elfogadott, hogy egyedül elmész moziba, színházba, utazásokra, klubokba, tanfolyamokra, kirándulásokra, sporteseményekre, kiállításokra, s te jó ég.....nincs is olyan hely, legalábbis Magyarországon, ahová akár nőként ne mehetnél el, igaz..a férfiak ezt egy kicsit könnyedebben élik meg.
Bátorítalak arra, hogy menj szembe az előítéletekkel, ne foglalkozz mások véleményével...hiszen a külvilág úgy sem tudja mit érzel, még ha megfeszül, akkor sem. Oka volt/van mindennek. Az egyedüliségnek is. Hiszen emberi találkozásaink során, olyan forgatókönyvet írtunk egymásnak, amit nem lehet előre tudni, mi miért történt. Tényleg nem jó, ha előre tudunk dolgokat...mert számtalan helyzetet így nem élnénk meg, inkább spuriznánk kifelé, mert az könnyebb. S tudom, most mondod nekem, hogy "na de miért kellett ennyit szenvednem"? Hidd el, ez egy tanulás, kellett ez...és kaptál egy esélyt a fejlődésre, kérdés az - megtanultad a leckét? Nem lehet mindig a másik ember kárából vagy életéből tanulni. Mert Ő nem Te vagy!
Az egyedüliség nem a szobában magányosan csücsülünk érzését jelenti. Új embereket, barátokat ismerhetsz meg, akikből bármi lehet. Új helyekre elmehetsz - és ott is mennyi minden történhet veled. Új dolgokba kezdhetsz bele - hiszen egy párkapcsolat, azért rendesen elvesz az idődből. De tény....jó olyan emberrel lenni, akivel kiegészítitek egymást, aki mellett jó felébredni, aki átölel, ha bajban vagy, aki ott van, ha segítségre szorul. S pont ezért nem mindegy - ki az a VALAKI! Mert kapcsolatban lenni, vagy a társaddal élni - óriási különbség.
Használd ki az egyedüliséget és ÉLVEZD AZ ÉLETET!!!!!
Mármarosi Melinda - párkapcsolati szakértő