Egyedülállók rendre elkövetik azt a hibát, mikor végre rájöttek, bepánikoltak, és adj uram isten, de azonnal társat akarnak, hogy mintha ezen múlna az életük, kapkodnak, türelmetlenek, s pár hónap alatt akarják bepótolni a társnélküliség 1-5-10-20 évét.
Ugye nem lepődünk meg, ha valaki így akar eljárni, kapcsolatot biztos nem fog kialakítani, sőt, még rosszabb helyzetbe is kerülhet, mint, amiben már eleve van. Tapasztalatból mondom, hogy többnyire teljesen be vannak zárva eddigi életük világába, s ebben a begubózott állapotban, ha még csak véletlenül is, eléjük toppanna álmaik hercege, tündérkirálylánya, fel sem ismernék, annyira el vannak foglalva az elvárásikkal, az álom bakancslistájukkal, a görcseikkel, hogy simán elmennének mellettük, vagy egyáltalán semmit nem tudnának velük kezdeni, nem hogy ismerkedjenek, vagy hogy elmélyedjen a kapcsolatban.
Mi a gond?
Amint már említettem, legtöbbször a görcsösség, a merevség az, ami lehetetlenné tesz a könnyed és laza tétnélküli ismerkedésre, pedig ez mindennek alapja.
A következő gond, a félelem. Félelem a kudarctól - hátha nem sikerül. Ehelyett inkább meg sem próbálják, még az ismerkedés első fázisában feladják.
S ha emellé társul a helytelen önértékelés, hiányzik a realitás magával és a leendő társ személyével szemben, két méteres elvárás lista van a pasiról/nőről, így garantáltan soha nem fogja megtalálni a kedvesét.
Ezek problémák mind kiküszöbölhetőek, kérdés mennyire fontos Neked,hogy végre boldog legyél, s ne csak egy újabb mondva-csinált kapcsolatba menj bele.
Számodra mi jelent gondot az ismerkedésben?
Mármarosi Melinda - párkapcsolati szakértő
