Egy ideje „divat” lett a családi hozott csomaggal foglalkozni, tehát a lélekszíntű generációs lenyomatokkal: viselkedésmintákkal, kapcsolatrendszerekkel, kommunikációval, szokásrendszerekkel, bizonyos lelki traumák, bevésődések, blokkok kutatásával, stb. Elsődlegesen a gyermekek személyiségének fejlődésénél vált fontossá, de végre felismertük, hogy a felnőtt ember személyisége még nagyobb problémákat rejthet, főleg akkor, ha a hozott csomag tele van hiányosságokkal, problémákkal, titkokkal.
Soma...Mamagésa...felnézek Rá...a lexikális tudására
Nem csak testi genetikai öröklődés létezik (gondolj Czeizel Endrére), hanem lélek szinten is hordozzuk magunkkal, tudattalanul is a mintákat. Hogy jó, vagy rossz, azt mindig az életben betöltött életmilyenségünk dönti el.
Egy gyermek elsődlegesen a szüleitől tanul. Ők lesznek a példaképek! De mi van akkor, ha sérült, rossz ez a példakép? Akkor egy életre tegye lapátra magát az, akinek rossz a csomagja? Vagy nem tud példaképként a szülőkre felnézni? Aki a mások hibáztatása végett okolja a környezetét, benne a szüleit is, az megmarad abban az állapotban, amiben épp dagonyázik (felmenti magát a cselekvéstől) és a boldok, sikeres embert csak irigykedve nézi.
Mindenki a saját maga élete kovácsa!!!!!!
A tanácsadások során, napi szinten szembesülők a generációs lenyomatokból származó párkapcsolati, vagy életválsági problémákkal. Nem kis feladat felkutatni a származást, az meg főleg fájdalmas, hogy miként dolgozza fel az ember a traumákat, és akinek nincs miből (családból) meríteni, annak kell a külső példakép!
Veronikával való közös munkánk sem véletlen! Ugyan lélekkel foglalkozom, de mindig kellenek a példaképek, hogy végre kimozdítsam az klienseket. S erre sport kiválóan alkalmas. Több szempontból is.
Egyrészt, mert a pszichológia szinte az első helyen említi meg a fizikai megmozdulást, mikor traumás helyzet áll elő. Kisebb vagy nagyobb fizikai aktívitásra gondolok. A depresszióból is, például, elsőként csak kisebb (egy pohár vízért állj fel, menj le a boltba, tegyél rendet a lakásban), majd egyre nagyobb „aktívitásra” kell ösztönözni a klienset. Már többször emlegettem Veronikát is, hogy figyeljék az oldalát, a tevékenységét, hogy merítsenek belőle, hogy legyen PÉLDAKÉP, mert senki sem maratoni cipővel együtt született meg. Arról meg nem is beszélve, hogy az apró sikerek, elképesztő doppingszerré tudnak vállni. Ez pedig nagyon fontos rész, egy problémás helyzetben lévő ember számára.
Test és lélek összhangban kell, hogy legyenek.
A példaképek, mint egy motivációs bombák működnek, s a mai trend is az, (hála istennek) hogy a sikeres emberek felvállalják a hibáikat, hiányosságaikat, a kezdeti és időnkénti nehézségeiket, mint egy valós emberként ispirálják azt, aki épp csak lépeget.
Bármilyen területen KELL a példakép.
De!
Ha van példakép, remélve a realitás talaján maradást, mindig meg kell állni, és értékelni, összegezni, dicsérni kell magunkat, mert ha túl nagyra tettük a mércét, mindig csak álom marad a cél. A példaképek is kezdték valahol. Hibáztak, rontottak, de pont a felállás, a küzdés, az akarás tette azzá őket, akikké váltak. S ugye nem egyszer hallottunk már valós történeteket arról, hogy a példaképeket is túl lehet szárnyalni.
Nos…akkor Neked ki is a példaképed? Milyen területen? Miért is? Lehet több is!
Mármarosi Melinda – párkapcsolati szakértő
Cikkem A futás eszenciája magazin oldalán jelent meg.