Ebben a giccsel teli, feltupírozott világban, képtelenek vagyunk elfogadni a valódiságot, a másságot, az egyéniséget, a különbözőség szépségét. Így rendre elkövetjük azt a hibát, hogy csak a tökéletes, az agyonretusált, a „beledöglöm, de akkor is kifelé megmutatom a tuti” ideológiát vesszük normálisnak. S ez a téveszme szépen belecsúszik a magánéletünkbe is.
Várjuk a hős herceget fehér lovon, vagy a démoncicát, akikben egy szál hiba sincs. Valamiféle álomvilágban leledzünk és olyan külső és belső tulajdonságokkal ruházzuk fel, a még nem is létező, elképzelt személyt, hogy persze sehol nem találjuk meg. Hiába jön felénk egy normális ember…észre sem vesszük, mert csak a megálmodott számunkra az igazi.
Milyen világban élünk? Milyen eszeveszett téveszmék uralják mindennapjainkat? Miért nem látjuk be, hogy az agyonidealizált ember NINCS. Nem volt, most sincs, és nem is lesz.
Az ember hibázik, vétkezik, néha elég keményen, de ő is csak ember. Nem azt mondom, hogy nem kell vagy lehet megbocsátani, sőt! S egyáltalán hol jövünk ahhoz, hogy a tökéletes csak számunkra a megfelelő? Miért---mi azok vagyunk? A fenét!
A párválasztás egyik nagy rákfenéje, hogy nem tudunk jól választani. S miért? Mert már eleve magunkat sem soroljuk be azon helyre, ami egyébként megilletné. Vagy túl alacsonyra, vagy túl magasra tesszük magunkat. S ehhez még társul egy hozzánk nem illő ember? Jujjjjjj. Na, ebből lesz csak igazán a galiba. De ha még jól is választunk, képesek vagyunk a tökéletlenségünk mellett a párunk nem egetverő hiányosságait, vétkeit, rossz pillanatait, helytelen döntéseit elfogadni? Azt, hogy senki sem tökéletes? Hol van itt a tolerancia? Az elfogadás? A megbocsátás?
Tegyük fel, hogy helyesen értékeljük magunkat, jól választunk, izzik a szerelem rózsaszín világa…de egyszer elmúlik? Mert elmúlik…s jön a VALÓSÁG. Ami persze mindig is ott volt, de nem vesszük észre, csak az egyre erősebben felvillanó emberi hiányosságokat. Helyén való ez?
Ne dőlj be a médiák és a világ által sugallt csak „minden jó és szép” világnak, térj vissza önmagadhoz, a saját megalapozott vágyaidhoz, éld meg a mindennapjaidat boldogan, egyszerűen, örülj az apró sikereknek…s ehhez a világodhoz társulnak majd barátok, szerelmek, emberek, akik veled együtt örülnek a valóságnak…neked.
Neked csak egy dolgot van – légy hű önmagadhoz!
Mármarosi Melinda - párkapcsolati szakértő