Tudjátok hányszor hallom ezt?
"Én nem vagyok hibás, amiért szétmentünk.....csak az apósom, anyósom...a gyerekek, a pénztelenség, a főnök, és mindenki más hibás. S annyi áldozatot hoztam...mégis ezt érdemlem?"
El kell, hogy szomorítsalak....Te is része voltál a végkifejletnek. Hiszen anno döntöttél...akkor, azzal a gondolkodásoddal, fejeddel, amire ott képes voltál...hogy igen hagyom a történéseket, benne maradok a kapcsolatban. A múltadért felesleges okolni magadat, mást. A lényeg, hogy most dolgozunk, leckéket írunk, feltárjuk a múltat, a családi hozott mintákat...és sokszor pontosan Ti mondjátok ki.....no igen...a volt feleség, a volt férj..MÁR AKKOR IS OLYAN VOLT, MINT MOST - CSAK ÉN LÁTTAM BELE TÖBBET, VAGY MÁST, MINT AMILYEN!
Akkor ki is a hibás? Miért várunk el tőle olyat, amire nem képes? Nem is volt. De Te folyamatosan elvártál.
Ha nem tárod fel az okokat, s legalább egyszer nem mész végig az életed történésein, sorra jönnek a kudarcok, és ugyan abba a hibába esel, mint régen.
Beválasztasz megint egy hasonlót, mint régen.....s ezt addig teszed, míg nem tanulsz belőle.
No de meddig tévelyegsz?
Szeretnél párt....de mit teszel érte? Vagy tényleg azt hiszed, hogy bekopog és az elvárásodnak megfelelően megrajzolja Neked az élet?
Ébresztő?
Munka nélkül nem fog menni.
Itt van két példa is.
Az egyik hölgy régóta nem talál magának "pasit"....no már ez nem jó kifejezés, mert ugye Társat, Férfit keresünk. Eljött, hogy segítsek neki. S amiért időnként kapok tőletek...amiért erőszakos vagyok (később belátjátok hogy megérte) lépjünk már ki a megszokott komfortzónából!!!!! Ó hát ő nagyon sokat megy...de kiderült..hogy annyira nem is... No akkor hol is találkozik Férfiakkal, randivonalon kívül. Sehol. És még csak véletlenül sem kezdeményezett soha...egy mosoly erejéig sem. Csodálkozunk akkor, hogy még egyedül van? Végre elkezdett járni sokfelé..sport, közösségek, stb....s lőn világosság...találkozott is valakivel, aki még a randivonalon lett ismerős..de találkozni nem akart vele..egy vacak fénykép miatt. Ők azóta is együtt vannak.
A másik hölgy, ugyan nyammog, hogy nincs társa...mindig csak panaszkodik...de tenni nem akar érte. Megmaradt a siránkozó esetek kategóriájában...s még csak véletlenül sem fogad meg semmilyen tanácsot...mert "neki úgy sem lesz párja, minek is erre a kis időre, meg úgy is minden pasi hülye"
Ugye nem lep meg, hogy ez a hölgy....régóta és még mindig egyedül van, s az is fog maradni.
Ha elszakad a ruhád - varrónőt keresel. Ha elromlik az autód - szerelőt hívsz. Ha nem tudsz egy telefonszámot - kérdezel.
Ha megsérül a lelked, nem tudod merre tovább - csak az idődet vesztegeted, ha nem kérsz segítséget.
Azt az időt...amit a pároddal...szerelemben tölthetnél el.
Mármarosi Melinda - párkapcsolati szakértő