Tele van a média, a net, a közösségi portálok csöpögős szerelmes posztokkal, amivel egyébként nem is lenne baj, ha a kulisszák mögött, a valóságban is ez lenne. De mert szelfi világunkban olyan jó kifelé élni, mást mutatni, mint ami van. S bizony ez a felszínesség a társkeresést is „megszédítette”. Jó esetben mindenki keresi a párját, felvállalva vagy sem. 20 évvel ezelőtt, mielőtt nem hódított az internetes világ, még valahogyan „élőben” közeledtünk egymáshoz, mára már az online világ dübörög, s ezzel együtt az emberek elfelejtettek jól kapcsolódni egymáshoz. El lehet bújni, anonimként, nem önmagamat adva a képernyő mögé, és játsszunk mások életével, érzelmeivel, mert vagy tele vagyunk sérülésekkel, vagy fogalmunk sincs mit és kit is akarunk, céltalanul leledzünk a világban – majd csak lesz valahogyan.
Nos. A párválasztás egy igen bő megfogalmazás alá esik. Valaki csak ideig-óráig „választ” partnert magának – mondjuk éjszakai szórakozásra, egy-egy légyottra. De van, aki már egyel feljebb lépett, s a szabadidő kellemes eltöltésére is bevállalná a másikat. Ennél már csak még jobb állapot, ha már kötődni is szeretnénk, fontos lesz a másik élete, sorsa, lénye, s egyre több időt akarunk vele eltölteni. De hab a tortán, vagy dísze egy kapcsolatnak – ha elköteleződünk, már nem csak időnként szeretnénk kapcsolódni, hanem végérvényesen döntöttünk – s társsá avanzsálódtunk.
Igen ám, de tudjuk egyáltalán mi alapján „választunk”? Tisztában vagyunk a társkeresési szabályokkal? Hogy miként működik ez a valóságban? Vagy egy online társkeresőn? Milyen paramétereket (nem külsőségre gondolok) tartunk fontosnak? Milyen bakancslistám van arról, amit meg szeretnék élni a kapcsolatomban? Tudom tartani magam ehhez? Vagy elcsábulok, és feladom, jaj csak legyek már kapcsolatban? Stb.
Folytathatnám a kérdéseket, szerintem reggelig írnám. A munkám során nem egyszer kapkodok a fejemhez, mennyire nem tudják az emberek mit is jelent a társkeresés, a párválasztás, és leragadnak a kedves mosolynál, a cuki dekoltázsnál, a szexi kisugárzásnál, a férfiasnak „tűnő” jellemnél – ami idővel kiderül, hogy még sem volt az. Eszméletlen mód akarunk már valakit, mert a szelfi világunk elvárja, hogy csak jókedved lehet, csak párkapcsolatban lehetsz boldog, még csak véletlenül se legyél egyedi, erős identitású, pedig az önértékelés, a helyes megítélés, a célok, a kitartás, a türelem, a tudatosság, az egyéni kiteljesedés nem privilégium, nem elérhetetlen álom. Sőt, akik képesek eszerint cselekedni, élni, azok számára lesz boldog és harmonikus élet, mert nem másnak akarnak megfelelni, csakis kizárólag Önmaguknak.
Ha valaki képes megélni önvalóját, tud és akar kapcsolódni, türelmes, van célja (bakancslistája), optimálisan képes választani és dönteni, nem irreális feltételeket támaszt egy társ kiválasztásánál – mert tisztában van képességeivel és igényeivel – akkor idővel ott lesz a TÁRS. A leendő Társ bárhol ott lehet majd melletted. Egy cukiban, a strandon, egy kirándulás alkalmával, a benzinkútnál, kiállításon, vagy egy igényes online társkereső oldalon, ahol többnyire komoly szándékkal regisztrálnak fel a párválasztás előtt állók. A párválasztáshoz idő kell. Aki türelmetlen, az megalkuszik, mert jobban úrrá lesz rajta a saját félelme, kisebbrendűségi érzése, a társadalmi elvárás, mint ahogy egyébként az élet terelné normális keretek között. Pedig a SORSNAK nevezett mindenség, sokszor jobban tudja, nekünk mikor van itt az idő. Tanulnunk kell még valamit az életből? Vagy már megpihenhetünk? Minden okkal történik. Ezt vagy elfogadod, vagy sem, s dughatod a fejed homokba, de a leckét addig kapod, amíg meg nem tanultad. Tudatosság nélkül, párt sem lehet választani, csak sodródsz az élettel…s ha nem vagy „jelen”, nem figyelsz a jelzésekre…bizony mindig be fogsz ülni, újból az ismétlés iskolapadjába.
Mármarosi Melinda – párkapcsolati szakértő